kedves érintettek, érdekeltek és egyéb közömbös ismeretlen ismerőseim!
ezúton szeretném megköszönni a környezetemnek azt a felmérhetetlenül nagylelkű, felemelő érzésű pofánb*szást, amit kaptam tőlük.
igen, igazán jól esett.
nesze neked önzetlenség, meg segítőkészség meg egyéb üres és érdektelen jelzők, amiknek talán valamilyen szikráját néhanapján megtestesítettem.
úgyvan. szarunk bele, ez a megoldás, az a naiv, stréber liba meg majdcsak megcsinálja helyettünk.
mert én szülöm az időt, a pénzt meg az energiát.
már nem bízom abban, hogy valaki húzza a strigulákat.
senki nem húz semmit. csak én a terheket. meg a belemet.
szánalmas vagyok.
igen, megkaptam a pofonjaimat az élettől, azt hittem jól viselem a tökéletes kihasználást, talán még bíztam valamiben, ha nem is a viszonzásban, vagy a "köszönöm"-ben.. talán csak a strigulákban ott fenn..
nem.
nem.
és nem.
üdvözlettel:
én
