talán jövőre

meddig tart még? 

mi lesz aztán? 

vártam, élveztem, nem akartam a végét.

most túl sok, túl agresszív.

várom a végét. 

görcsösen, meredve.

mert már csak így megy. 

sok lett, túl sok. 

a fizikai létnek korlátai vannak.
a fizikai korlátok megfékezik a szellemi szárnyalást.
földhöz láncolja a szárnyaló oroszlánt.
vágd el a láncaim kérlek.
vagy végleg megőrülök.

olyan, mint amikor tükörbe nézel.
csak most többet látsz magadból.

bakker...

Amikor valaki megérti, hogy az élete értelmetlen, vagy az öngyilkosságot választja, vagy az utazást.

Edward Dahlberg

séta a semmibe

where are all my sweet dreams?
i can't dream any more.

megkoptak a lapjaim.
a Jolly Jokert elvesztettem...

a nyári zápor sem használ már.
beleivódott az aszfaltba.
múlik a szivárvány felettem,
de nem süt ki a nap..

moving.. moving.. moving.. again..
tiring.. i'm tired now..

aurea mediocritas

"...Egy határ húzódik ott, ameddig még elmehetünk, néha mégis tudatosan lépjük át vállalva minden eshetőséget. Ilyenkor félünk, rettegünk, remélünk, akarunk, magunkban kételkedünk, de végül megtesszük, amiről sejtjük: jobb lenne kihagyni. De ott a másik kérdés is: mi van, ha... Miért? Ez az a kérdés mindannyiunkban, amelyre nagyon ritkán kapunk egyenes és megnyugtató választ, melyből megbizonyosodhatunk döntésünk helyességéről, helytelenségéről. Dönteni valahogy minden ember fél. Hiába tudjuk, mi a helyes, mást érzünk, mást gondolunk, mást mondunk ki, mást akarunk - és mást teszünk. Felelőtlenül és meggondolatlanul viselkedünk, mert mindig ott a remény szikrája: mi lesz, ha...?"

because it's me, and ..

opportunities for eternity 

vajon most ..?

tényleg most tettem tönkre a saját életem?


van-e esély még rá..?


nem hiszem..

tomorrow morning.. 

stay strong.

A jövő elkezdődött.. Akar egy rossz filmcím

most

hol volt, hol nem volt, egyszer csak nem lett semmi.
aztán a semmi fájdalmassá kezdett válni.
könyörög, hogy átalakuljon.