a világ nem elég..

23.32

már csak alig 28 perc.

nem telik az idő. repül. ki a földi időszámításomból. ki a szubjektiv valómból. rohanok a jövő felé és közeledik a múlt. talán pont egy évvel ezelőtt. megint vágyom a 36 órás napokra.

27 perc.

még 12 órányi teendő állna előttem. csupa apró-cseprő dolog. néhány jelentősebb már fel sem tűnik. elkerül az álommanó. nem vagyunk jóban. sok a konfliktus. mindig túl korán akar beudvarolni. amikor várnám, mert megoldás lenne, persze magamra hagy.

24 perc.

és mégis itt vagyok. fél óra magány. gondolkodni. elégedetten visszanézni a napra. ezen is túl vagyunk. eredményesnek könyveltem el. azt hiszem. rájöttem valami furára. szétszórt vagyok mostanában. tetszik.

23 perc.

és a fél óra magány indul... start.

i loved you Scottland..

Egy szívhez szalad sok kis ér,
sok szívet hajt egy cseppnyi vér,
S ha messze lennél...
Elég lesz mindig négy liter,
hazáig elmész ennyivel,
ha menni kell, de most jönnöd kell,
hazaértünk hidd el.

haza. hol is? itthonról megyek haza. hogyisvanez?

visszaköszönt egy rég lezártnak hitt kiugrási kísérletem. amiért elkezdtem ezt az egészet. felkavart. pedig nem akarom itthagyni az új otthont.. megijedtem, hogy vissza tudnék-e utasítani egy ekkora felkínált lehetőséget. nem kellett döntenem. de az érzés itt volt. amikor belegondolsz, hogy egy éve a világ másik pontjára készülsz. mindent itthagyva. teljes beleéléssel, körültekintés nélkül. mert neked erre van szükséged. csak az érzés. újra itt. már kicsit másképp. aggódva. de mégis a nyugalom érzésével. elkezdted az újat. most nem zökkenthet ki. most nem. most olyan, mintha beindult volna újra. a defibrillátor új löketet adott. ne üssük ki újra, mert egy működő szív csak összezavarodna a más ritmus hallatán..

most tetszik a ritmus.. hagyj békén skócia. szerettelek..

/Magyar Vándor: Az otthon itt van/

ellentét

16 fok.

egész kellemes. takaró alatt.

bezsebeltem a meleget otthon. mondaná anyukám.

a városban sincs hideg. mint azt a mellékelt ábra mutatja.

rövidujjúban novemberben. élni tudni kell. :)

rajtam szövetkabát, sál. nincs hideg.

minden viszonyítás kérdése.

mégis fázik a hátam a szobában.

sokat kell még tanulnom.

aurea mediocritas vs. ellentétek vonzzák egymást?

gondolkodhatok még, melyiket szeretném? :)

az új lakó

beszélgettünk. elférnénk eggyel többen is itt. van még hely, meg jót tenne a pénztárcámnak. elhamarkodott kijelentés volt. elmentél mire ő beköltözött. kitéptem a maradék hajam is. ha előbb találkozok vele, megyek Veled. csak ő jár a fejemben. megöltem. de be akartam dobozolni. baleset volt. attól félek, vele fogok álmodni. nem szeretem a hívatlan vendégeket.

holnapi extra program: csótányirtó szert szerezni.

nem térek napirendre.

nagyon nem.

Veled kellett volna mennem.

felhő

Hollós Korvin Lajos:

Csonkavers

http://www.youtube.com/watch?v=FKLRTumhRTU

Kezdtem ezt a verset én, tavaly május elején,

idén lett csak készen, idén sem egészen.

Címe az volt: életem, s kihúztam, mert félszegen

sántikált a címe, minden lába ríme.

Újra kezdtem, s ezalatt félesztendő leszaladt,

de az égre nézve alig vettem észre.

Az égen egy felhő szállt, s az a felhő nem is szállt,

lebegett vagy állt tán, mint egy őr, várt rám.

Azt a felhőt néztem én, míg e forgó év felén

csak lehullott onnan, mint katona holtan.

Ismét kezdtem: Háború lett a címe, száz sorú

volt az első versszak, jajgatott mint vert had.

Jaj mit is kerestem itt, katonák holttesteit,

bűverő terelte lépteimet erre.

Kutattam a tárva tárt messze hajló láthatárt,

föllelem, reméltem, nyitját, minek éltem.

Életemmel kezdtem el, háborúban vesztem el,

én másról akartam szólani e dalban.

Másról én, de nem lehet, valaki nem engedett,

tán a ma lepergő, oszló testű felhő.

édes

szombat. itthon. csoki nélkül. gyilkos. hormonok. idegszálakon. tánci-tánci. nem vicces. kaparom a falat.

süti. száraz. kissé. nembaj. édes.

nyugtató hatás.

nem is vagyok ideges. már nem kaparom.

még sütííít.

a változás szele

hűvös van odakint. a szobában is érzem. egyedül vagyok. időt és erőt kapok. 3nap. hosszú hétvége. kikapcsol az agyam. főztem. takarítottam. mostam. elvárások magamtól. alapvető elvárások. tanulok. elfogyott a magam elől rejtegetett csokoládém. mégis jókedvem van. fura érzések keringenek. jok és rosszak. nem. nem fekete és fehér. szürkék. világos, szinte fehér, de mégse és végig a skálán a fekete határáig. az élet összetett mivoltát megértheti bárki. ha látja a szürkék közti különbséget. nehéz időszakok. vonzzák magukkal a színtelen színeket. minél erősebb vagy, annál tisztábbak a színek. minél többet megélsz, annál erősebb vagy. minél tudatosabb vagy, annál többet fogsz érni.

milyen színe van a szélnek? látni akarom.

látni akarom a többi színt is.