ekh

..f*ck you guys..

miért megy ez ilyen nehezen?
kifacsarja az agyam a semmittevés.
ilyen sem volt még.
várom a szeptembert.
akkor lesz történés.
több is, mint kellene.

csendes félhomályban a szertefoszló cigarettafüst.
hát ennyi csak.
zizeg. morog. ropog.
aztán kattan egyet.
és végleg a porba hull.

kőkor

utálok a modern kor gyereke lenni.
miért a lételemem az internet? :P

barátságok.. köszi

a gerinctelenség kihoz a sodromból.
de ez biztos csak engem zavar.

éljen május elseje

szűkülnek a falak.
kimennék a szobából.
nyomaszt a tudat.
rég volt változás.
beskatulyázódtam.
futnom kell.
vagy utolér.
utolér a senkiség.
nem ez kell.
ez csak fáj.
a tudat a semmiről.
szűkül a kör.
egyre kevesebbet tudok arról, hogy mit nem tudok.

köszönetnyilvánítás

kedves érintettek, érdekeltek és egyéb közömbös ismeretlen ismerőseim!

ezúton szeretném megköszönni a környezetemnek azt a felmérhetetlenül nagylelkű, felemelő érzésű pofánb*szást, amit kaptam tőlük.
igen, igazán jól esett.
nesze neked önzetlenség, meg segítőkészség meg egyéb üres és érdektelen jelzők, amiknek talán valamilyen szikráját néhanapján megtestesítettem.
úgyvan. szarunk bele, ez a megoldás, az a naiv, stréber liba meg majdcsak megcsinálja helyettünk.
mert én szülöm az időt, a pénzt meg az energiát.

már nem bízom abban, hogy valaki húzza a strigulákat.
senki nem húz semmit. csak én a terheket. meg a belemet.
szánalmas vagyok.

igen, megkaptam a pofonjaimat az élettől, azt hittem jól viselem a tökéletes kihasználást, talán még bíztam valamiben, ha nem is a viszonzásban, vagy a "köszönöm"-ben.. talán csak a strigulákban ott fenn..

nem.
nem.
és nem.

üdvözlettel:
én