feje tetejére áll a világ.
fura ez a szél.
arra fúj, amerre menni akartam világ életemben.

semmi

hogy érzed magad?
te sem tudod igazán.
mégis elvagy a világodban.
ahogy a világvége szélén ülsz és lógatod a lábad.
belegondolsz a múltba, és a jövőbe.
hogy lehetne ezt a kettőt kombinálni.
hogy lenne jobb, hogy nem.
mit érez, mit nem.
mi a valós, mi az árny.
mi a fikció, mi a tény.
milyen lehet leugrani a világ végéről..
zuhannál a semmibe. a végtelenbe. a mindenbe.
földet érnél valaha?
és ott mi történne?

és az jó lenne.. vagy nem?
és az fekete vagy fehér?
megint jönnek a szürkék...

feladhatom végre?

dilemma

na vajon most mit tettem?
derékba törtem egy életet,
vagy helyére billentettem kettőt?

utálok dilemmázni.
döntöttem.

várj türelemmel.
a válasz érkezik.
a következmény visszavonhatatlan.

utálok dönteni.
most nem pörög a homokóra.

*nem igaz te így vagy normális
*kivsit idegbeteg kicsit "bunkó" (tőled vettem) és persze önpusztító
*kaja nuku alkohol annál több

szánalmasan hangzik.
kár, hogy igaz.
sokra vihette volna.
talán majd a következőben.

már nem lelem kedvem ebben.
naplót szeretnék írni.
olyan igazit, olyan titkosat.
amilyen kislánykoromban volt...

újra dobál a szél.
mit szólsz hozzá?
szavad sincs rá.
neked?
neked mindig van.
ki vagy te?
az örök tudó?
vagy egy laikus?
kalóz aki az életemre tör?
vagy vitéz, aki irányba allítja?