csendes félhomályban a szertefoszló cigarettafüst.
hát ennyi csak.
zizeg. morog. ropog.
aztán kattan egyet.
és végleg a porba hull.
2011. június 7., kedd
2011. június 6., hétfő
2011. május 15., vasárnap
2011. május 9., hétfő
éljen május elseje
szűkülnek a falak.
kimennék a szobából.
nyomaszt a tudat.
rég volt változás.
beskatulyázódtam.
futnom kell.
vagy utolér.
utolér a senkiség.
nem ez kell.
ez csak fáj.
a tudat a semmiről.
szűkül a kör.
egyre kevesebbet tudok arról, hogy mit nem tudok.
kimennék a szobából.
nyomaszt a tudat.
rég volt változás.
beskatulyázódtam.
futnom kell.
vagy utolér.
utolér a senkiség.
nem ez kell.
ez csak fáj.
a tudat a semmiről.
szűkül a kör.
egyre kevesebbet tudok arról, hogy mit nem tudok.
2011. április 12., kedd
köszönetnyilvánítás
kedves érintettek, érdekeltek és egyéb közömbös ismeretlen ismerőseim!
ezúton szeretném megköszönni a környezetemnek azt a felmérhetetlenül nagylelkű, felemelő érzésű pofánb*szást, amit kaptam tőlük.
igen, igazán jól esett.
nesze neked önzetlenség, meg segítőkészség meg egyéb üres és érdektelen jelzők, amiknek talán valamilyen szikráját néhanapján megtestesítettem.
úgyvan. szarunk bele, ez a megoldás, az a naiv, stréber liba meg majdcsak megcsinálja helyettünk.
mert én szülöm az időt, a pénzt meg az energiát.
már nem bízom abban, hogy valaki húzza a strigulákat.
senki nem húz semmit. csak én a terheket. meg a belemet.
szánalmas vagyok.
igen, megkaptam a pofonjaimat az élettől, azt hittem jól viselem a tökéletes kihasználást, talán még bíztam valamiben, ha nem is a viszonzásban, vagy a "köszönöm"-ben.. talán csak a strigulákban ott fenn..
nem.
nem.
és nem.
üdvözlettel:
én
ezúton szeretném megköszönni a környezetemnek azt a felmérhetetlenül nagylelkű, felemelő érzésű pofánb*szást, amit kaptam tőlük.
igen, igazán jól esett.
nesze neked önzetlenség, meg segítőkészség meg egyéb üres és érdektelen jelzők, amiknek talán valamilyen szikráját néhanapján megtestesítettem.
úgyvan. szarunk bele, ez a megoldás, az a naiv, stréber liba meg majdcsak megcsinálja helyettünk.
mert én szülöm az időt, a pénzt meg az energiát.
már nem bízom abban, hogy valaki húzza a strigulákat.
senki nem húz semmit. csak én a terheket. meg a belemet.
szánalmas vagyok.
igen, megkaptam a pofonjaimat az élettől, azt hittem jól viselem a tökéletes kihasználást, talán még bíztam valamiben, ha nem is a viszonzásban, vagy a "köszönöm"-ben.. talán csak a strigulákban ott fenn..
nem.
nem.
és nem.
üdvözlettel:
én
2011. március 9., szerda
fincsoki

Ha megkérdezték tőle,
hogy milyen csokoládét szeret
a legjobban, habozás nélkül fújta:
a kerek csokoládét,
a szögletes csokoládét,
a hosszú csokoládét,
a rövid csokoládét,
a gömbölyű csokoládét,
a lapos csokoládét,
a tömör csokoládét,
a lyukas csokoládét,
a csomagolt csokoládét,
a meztelen csokoládét,
az egész csokoládét,
a megkezdett csokoládét,
az édes csokoládét,
a keserű csokoládét,
a csöves csokoládét,
a mogyorós csokoládét,
a tejcsokoládét,
a likőrös csokoládét,
a tavalyi csokoládét,
az idei csokoládét,
és minden olyan csokoládét,
amit csak készítenek a világon.
egy szem önfeledt nevetés...
2011. február 21., hétfő
hol?
annyi mindent tudnék mondani.
annyi minden mesélnivalóm van.
annyi minden történt velem.
de most nincs rá szükségem, hogy kiírjam.
ilyen se volt még.
jól működik a homokórám?
nemértem.
annyi minden mesélnivalóm van.
annyi minden történt velem.
de most nincs rá szükségem, hogy kiírjam.
ilyen se volt még.
jól működik a homokórám?
nemértem.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)