tényleg csak ennyit érek....? tényleg...

egyetem

miért nem mentem óvó néninek? a kicsik legalább nevelhetőek. de huszonévesek dajkája - mint egy felügyelőtiszt.. vagy lábon járó információs adatbank...

hol voltam, hol nem voltam...

zenét, zenét, zenét. milyen önfeledt dolog a gyermekkor. mennyire szánalmas egy céltalan élet. amikor megfeszülve koncentrálsz arra, hogy tökéletes legyen, pedig még magad sem tudod, hogy mi. de még erre a céltalan lődörgésre sincs időd. mégsem csinálsz semmit, ülsz az ágyon és nézel ki a semmitmondó világodra. egyetlen célod, hogy találj célt. kétségtelenül esélytelen vagy. végignézel magadon, és már csak az esti pohár vörösborra vársz.. mint az életed fénypontja.

behaltak a blogok.
már nekem sincs kedvem írni.
meg kéne szűnni.
vagy inni egy üveg valamit..
dehát.. ökör iszik magába'.
.. meg az alkoholista.

ekh

..f*ck you guys..

miért megy ez ilyen nehezen?
kifacsarja az agyam a semmittevés.
ilyen sem volt még.
várom a szeptembert.
akkor lesz történés.
több is, mint kellene.

csendes félhomályban a szertefoszló cigarettafüst.
hát ennyi csak.
zizeg. morog. ropog.
aztán kattan egyet.
és végleg a porba hull.

kőkor

utálok a modern kor gyereke lenni.
miért a lételemem az internet? :P

barátságok.. köszi

a gerinctelenség kihoz a sodromból.
de ez biztos csak engem zavar.

éljen május elseje

szűkülnek a falak.
kimennék a szobából.
nyomaszt a tudat.
rég volt változás.
beskatulyázódtam.
futnom kell.
vagy utolér.
utolér a senkiség.
nem ez kell.
ez csak fáj.
a tudat a semmiről.
szűkül a kör.
egyre kevesebbet tudok arról, hogy mit nem tudok.

köszönetnyilvánítás

kedves érintettek, érdekeltek és egyéb közömbös ismeretlen ismerőseim!

ezúton szeretném megköszönni a környezetemnek azt a felmérhetetlenül nagylelkű, felemelő érzésű pofánb*szást, amit kaptam tőlük.
igen, igazán jól esett.
nesze neked önzetlenség, meg segítőkészség meg egyéb üres és érdektelen jelzők, amiknek talán valamilyen szikráját néhanapján megtestesítettem.
úgyvan. szarunk bele, ez a megoldás, az a naiv, stréber liba meg majdcsak megcsinálja helyettünk.
mert én szülöm az időt, a pénzt meg az energiát.

már nem bízom abban, hogy valaki húzza a strigulákat.
senki nem húz semmit. csak én a terheket. meg a belemet.
szánalmas vagyok.

igen, megkaptam a pofonjaimat az élettől, azt hittem jól viselem a tökéletes kihasználást, talán még bíztam valamiben, ha nem is a viszonzásban, vagy a "köszönöm"-ben.. talán csak a strigulákban ott fenn..

nem.
nem.
és nem.

üdvözlettel:
én

fincsoki

Ha megkérdezték tőle,
hogy milyen csokoládét szeret
a legjobban, habozás nélkül fújta:
a kerek csokoládét,
a szögletes csokoládét,
a hosszú csokoládét,
a rövid csokoládét,
a gömbölyű csokoládét,
a lapos csokoládét,
a tömör csokoládét,
a lyukas csokoládét,
a csomagolt csokoládét,
a meztelen csokoládét,
az egész csokoládét,
a megkezdett csokoládét,
az édes csokoládét,
a keserű csokoládét,
a csöves csokoládét,
a mogyorós csokoládét,
a tejcsokoládét,
a likőrös csokoládét,
a tavalyi csokoládét,
az idei csokoládét,
és minden olyan csokoládét,
amit csak készítenek a világon.


egy szem önfeledt nevetés...

hol?

annyi mindent tudnék mondani.
annyi minden mesélnivalóm van.
annyi minden történt velem.
de most nincs rá szükségem, hogy kiírjam.
ilyen se volt még.

jól működik a homokórám?

nemértem.

.ő én vagyok.

miért nem találom el?
miért nem lehetek elégedett?
miért nincs egyszer az, amit csak én...?

szállj.
szállj velem.
a végtelen táj.
gyere szállj.

nem bírok tovább egy helyben.

megint álmodtál.
ne félj, az élet nem hagyja sokáig.
kapsz kamatostul.

már nem kell a 36 óra.
tanulok.
tanulom beosztani, amit adott.
24.
se több, se kevesebb.
nem kerekítem félre, ami nem kerek.
ha kerek nem is, pontok már vannak.
egy sokszög pontjai.
mostmár csak szabályt kell alkotni,
tökéletesen ki kell egészíteniük egymást.
és hálót vonni a pontok közé.
mesterivé formálni.
minden percet kihasználni.
homokórát formázni.