hol voltam, hol nem voltam...

zenét, zenét, zenét. milyen önfeledt dolog a gyermekkor. mennyire szánalmas egy céltalan élet. amikor megfeszülve koncentrálsz arra, hogy tökéletes legyen, pedig még magad sem tudod, hogy mi. de még erre a céltalan lődörgésre sincs időd. mégsem csinálsz semmit, ülsz az ágyon és nézel ki a semmitmondó világodra. egyetlen célod, hogy találj célt. kétségtelenül esélytelen vagy. végignézel magadon, és már csak az esti pohár vörösborra vársz.. mint az életed fénypontja.