egyetem

miért nem mentem óvó néninek? a kicsik legalább nevelhetőek. de huszonévesek dajkája - mint egy felügyelőtiszt.. vagy lábon járó információs adatbank...

hol voltam, hol nem voltam...

zenét, zenét, zenét. milyen önfeledt dolog a gyermekkor. mennyire szánalmas egy céltalan élet. amikor megfeszülve koncentrálsz arra, hogy tökéletes legyen, pedig még magad sem tudod, hogy mi. de még erre a céltalan lődörgésre sincs időd. mégsem csinálsz semmit, ülsz az ágyon és nézel ki a semmitmondó világodra. egyetlen célod, hogy találj célt. kétségtelenül esélytelen vagy. végignézel magadon, és már csak az esti pohár vörösborra vársz.. mint az életed fénypontja.

behaltak a blogok.
már nekem sincs kedvem írni.
meg kéne szűnni.
vagy inni egy üveg valamit..
dehát.. ökör iszik magába'.
.. meg az alkoholista.

ekh

..f*ck you guys..

miért megy ez ilyen nehezen?
kifacsarja az agyam a semmittevés.
ilyen sem volt még.
várom a szeptembert.
akkor lesz történés.
több is, mint kellene.

csendes félhomályban a szertefoszló cigarettafüst.
hát ennyi csak.
zizeg. morog. ropog.
aztán kattan egyet.
és végleg a porba hull.

kőkor

utálok a modern kor gyereke lenni.
miért a lételemem az internet? :P