légüres tér

túl sokat gondolkodsz elméletekben, és közben elfelejted a gyakorlati alkalmazást. eddig gyakorlatiasnak hittem magam. rájöttem, hogy csak elméletben vagyok gyakorlatias. a gyakorlat valahogy mindig eltűnt az éterben.

történjen már valami.. az istenért..

tényleg csak ennyit érek....? tényleg...

egyetem

miért nem mentem óvó néninek? a kicsik legalább nevelhetőek. de huszonévesek dajkája - mint egy felügyelőtiszt.. vagy lábon járó információs adatbank...

hol voltam, hol nem voltam...

zenét, zenét, zenét. milyen önfeledt dolog a gyermekkor. mennyire szánalmas egy céltalan élet. amikor megfeszülve koncentrálsz arra, hogy tökéletes legyen, pedig még magad sem tudod, hogy mi. de még erre a céltalan lődörgésre sincs időd. mégsem csinálsz semmit, ülsz az ágyon és nézel ki a semmitmondó világodra. egyetlen célod, hogy találj célt. kétségtelenül esélytelen vagy. végignézel magadon, és már csak az esti pohár vörösborra vársz.. mint az életed fénypontja.

behaltak a blogok.
már nekem sincs kedvem írni.
meg kéne szűnni.
vagy inni egy üveg valamit..
dehát.. ökör iszik magába'.
.. meg az alkoholista.

ekh

..f*ck you guys..