bonyolult

bonyolult az élet... bonyolult...

honvágy?

itt az érettségi.. most mégsem ez a legfőbb gondolat, ami foglalkoztat, pedig ez lenne az ideális.
Mondjuk azt, hogy a szociális hátterem nem elég biztos. Sokan mondhatják, ennek meg mi a baja, anya-apa-testvér, mi kell még? Hát aki ezt kérdezi, annak szívesen bemutatnám a családom, és a félresiklott értékrendjüket.. sajnálatos módon - vagy inkább szerencsére - ez a felfogásmódosulás az öcsém és az én "megnevelésem" között ment végbe.. Az oka ismeretlen. Valószínűleg nagy jelentősége van ennek abban, hogy én az okostojás, nyugis kategóriába tartozom.. és ez egyfajta megnyugvást jelentett nekik, hogy a gyermeknevelés nem egy nagy kunszt.. Hát kellett volna a vasszigor a második menethez.. szerintem.. de én csak egy realista 20 éves vagyok, mit értek én a gyermeknevelés fortélyához?!..
Az elmúlt hónapok eseményei előidéztek bennem egy olyan érzést, amelynek nem szabadott volna megjelennie.. egy "igazi, tökéletes család" mellett. Utálok itthon lenni.. és ez nem az a kamaszos lázadós érzés. Azon már évekkel korábban túlestem..
Mondanám a közhelyeket, hogy igazságtalanság, irrealitás, gúny, másodrendűség és hasonló finomságok érnek.. de ezek tartalom nélküli fogalmak.. de a tartalmukat nem akarom felidézni... amikor a kitaposott ösvény már kész, mennyire ügyes aki végigmegy rajta.. néha (néha??) letér róla, de nem baaj, aranyos gyerek, mindenki szereti.
Nem baj.. erős vagyok, az "álarcom" a kezemben, bármikor felvehetem.. tűrök, sőt mosolygok, márpedig szép az élet, és én pozitív vagyok. Mondogatom, mondogatom.. teszem a dolgom, amit elvárnak.. nekem kell.. van, akinek nem .. van akinek sokkal több jutott volna?
Mire jut sokkal több? Csak úgy? Sorban álltunk amikor Isten az észt osztotta.. én többet kaptam volna érzékenységből? Ő többet kapott volna valami olyanból amit mindenki lát, csak én nem? Az én érzékenységemet se látja mindenki bizonyára.. csak páran.. kevesen.. de nem ők..
Ez lenne az élet? Törődjünk bele, igazságtalan az élet??

13 évet güriztem, 2 iskolát teljesítettem, amennyire a képességeim, a szabadidőm, az erőm bírta...
Annyit valószínűleg elértem, hogy szeptemberben megváltozik az életem.. ebből a szempontból már csak pozitív irányba.. azt hiszem nem lesz honvágyam...
Csak ne legyek egyedül...