ennyi csak

most már tudom. vége

...

mi fog történni a szerelemmel ha már nem oolyan intenzív? Végleg elmúlik? vagy egy szinten megáll? vagy újra fellobbanhat intenzívebben mint mármikor..?
nem tudom.. bár tudnám...

Hogy ki vagyok én?
A legártatlanabb angyalod, vagy a legkísértőbb démonod.
A barátod, vagy az ellenséged.
A szikrázó napsütés, ami beragyogja az életed, vagy a sötét éjszaka, amiben örökre elveszel.
A szerelmed, aki mellett minden nap fel akarsz ébredni, vagy a szeretőd, akinek a szíve sosem lehet a Tiéd.
Egy elveszett kislány, akire vigyáznod kell, vagy egy harcos amazon, aki elsöpör Téged.
A pillangók, amik a hasadban repkednek, vagy a könnycsepp, ami az arcodon lepereg.
Hogy Neked ki voltam...vagyok...leszek...az csak rajtad áll!

egy barátnőmtőt:

~ Mi a szerelem? olyan édes néha..de néha keserű..

szalagavatás

igen eljött az ideje ennek is, felavattuk a szalagjainkat.
műsor, tánc, pezsgő, szép ruha.
amennyire vártam a katarzist, annyira nem történt még hasonló sem.. illúzióromboló volt a nem egyforma kosztümünk, vagyis annak a 6-7 embernek a viccesen furcsa stewardess ruhája. Nah meg persze az irtózatos meleg..
nah nem baj, ez is megvolt, utána buliféle, a már korábban emlegetett társaság egy részével és saját iskolámból a többivel ... enyhe alkoholos befolyás után már nagyon jól éreztem magam, amit sajna a következő szórakozóhely kissé megtört..
a másnap alvással telt, jóformán végig. egy picit rosszul voltam délelött, olyan midnenbajom volt.
aztán furcsa módon, ilyen még nem nagyon volt, egy bizonyos szóra elkezdett folyni a könnyem..
az idegfeszítő napok után mindennél jobban esett..
akkor megbékéltem a világgal kicsit..
még mindig béke van.. csak nemtudom meddig..

kitöltöttem a felvételi jelentkezési lapot.. itt a vége.. nincs tovább hezitálás..

már megint csak a baj van velem:)

február 4. Egy barátom azt mondta szeptemberben: "Ne félj, olyan gyorsan el fog menni ez az év, hogy észre sem fogod venni!" Akkor nem akartam neki elhinni, pedig ő már végigjárt egy ilyet. Úgy véltem, nem mehet olyan gyorsan el, hisz rengeteg és még annál is több dolgom lesz idén.. hát épp ezért nem érzem az idő múlását, azt hiszem.
február 4. Két nap múlva szalagavató. 11 nap múlva vége a felsőoktatásba való jelentkezésen való gondolkodásnak. 10 nap múlva egy éve leszek együtt a Kedvesemmel. Néhány nap múlva az összes érettségi tárgyamból elkezdenek feleltetni (már amiből még most nem).
hát hogy úgy mondjam, van dolgom. Mégis van egy olyan rossz vagy inkább kellemetlen érzésem, hogy valami nem passzol.. próbálok rájönni, vajon mi lehet az.
Egyik "kiborulásom" alkalmával anyukám azt monda, hgoy nekem mindössze annyi bajom van, hogy még mindig itt vagyok, még mindig középiskolába járok, és már nagyon nem itt kéne lenni.
Hát nem is akarok itt lenni már. De így hozta a sors, mondhatnám: ez van, ezt kell szeretni. Bár ez olyan kényszeresen hangzik. Igazából minden jó lenne, csak vannak olyan törvényszerű igazságtalanságok, amik úgy el tudják venni az ember kedvét.. és oké, hogy ha kibeszélem magamból nekem valamivel jobb lesz, viszont akinek elmondom, csak elrontom vagy elronthatom a kedvét.. ez meg ugye egy kölcsönhatás.. : rossz kedved van - rossz kedvem van..
Körülöttem minden annyira másképpen megy. Néha úgy érzem, hogy kívülről szemlélem a környezetem és valójában semmi közöm hozzá és ha nem léteznék is teljesen ugyanígy menne.. vagy talán nem.. de ezen semmi értelme filózgatni.


A ma jó is volt (csak) a délután szempontjából.. Láttam a jókedvet egy másik társaságban. Irigyeltem őket, én mint kívülálló de nem illettem oda.. elég egyértelműen.. nem az én társaságom.. bár az lehetne.. Csak nem akrom korlátozni ott azt, ami egyébként működne..
Nem tudom mi van velem.. Megint elzártam magam a külvilágtól.. Akinek megnyílnék, ő csak bizonyos intervallumokban kapható a siránkozásomra(mert kifelé így hangzik már rájöttem).. Több idő kellene..
Nem akarja valaki bevezetni a 36 órás napokat?.. jóttene.. legalábbis nekem..



nah következő nagy cél: Carpe diem - élj a mának...