már nem lelem kedvem ebben.
naplót szeretnék írni.
olyan igazit, olyan titkosat.
amilyen kislánykoromban volt...

újra dobál a szél.
mit szólsz hozzá?
szavad sincs rá.
neked?
neked mindig van.
ki vagy te?
az örök tudó?
vagy egy laikus?
kalóz aki az életemre tör?
vagy vitéz, aki irányba allítja?

ne várj tőlem semmit.
túlteszek önmagamon.
ki vagy te?
a nagy semmi.

pár perc alatt, mennyi ember lelkébe bele lehet taposni.
és még mindig az önsajnálat a megoldás?
nem gondolom, hogy sokat lehet javítani egy hozzáálláson, inkább nem taposunk senkinek semmijére, viszont ehhez szűkíteni kell a kommunikáció terét.
más irányokba nyitni, ahol a személyes kontakt nem ad esélyt halálos sebek ejtésére.
keressünk új távlatokat.
madártávlatokat.
űrből lebegve. nézném a világot.
és én nem léteznék.
csak szerintem.
objektív a világ.
vagy mégse?

megint nem látlak.
eltűntél a félhomályban.

hangyaboly

fura álmok gyötörnek.
a külvilág hatása.
információtúltengés.
bogarakként másznak bele a fülembe.
mint a hangyák.
szépen sorban.
következetesen.
de belül káoszba fulladnak.
nincs szisztéma.
az éjszakák rövidek.
nem tudom sorba állítani őket.
rakoncátlan gondolatok.
tessék együttműködni.
mindenkinek jobb lesz.

fuck you, darling.


megint.

ősz

egyedül, akárcsak a kisujjam.
csak egy levél.
egyedül a fán.
csodáló pillantások
sosem tudod, mikor engedi el az utolsó kapaszkodót.
és veti le magát.
mikor?
...
neki is könnyebb lenne.
hogy kapaszkodhat eddig?
nem megszokott.
a természet ellen.
a világa ellen.
senki se érti.
mit csinál még ott?
értetlenkedő pillantások.
a magasban.
ahol a madár se jár.
miért jó ez neki?
már ő se érti.
emlékfoszlányok.
és ha feladja?
kopasszá válik a fa.

rossz érzés kerít hatalmába.
párnámba temetkezve hullanak a könnyeim.
semmi okom rá.
de én mégis ezt teszem.
félek hogy megszakad valami.
vagy már meg is történt volna?
és én hol voltam ezalatt?
összezuhantam.
hol vagyok?
hol vagy?
...
vagy?
már alig látlak a ködben...

az idő torzításában

az élet újabb megpróbáltatás elé állított.
élvezem a kihívást.
de összetört fél világom.
még kevés vagyok ehhez.
jóleső zsibbadás vonul végig a testemen, mégis.
hogy is van ez?
a perspektíva a lényeg.
sokat tanultam.
többet, mint képzeltem.


tegyük fel. a tudás egy bizonyos méretű kör, amely a tapasztalatok és az idő segítségével növekszik. ahogy gyarapszik a tudás, úgy nő a bizonyos kör kerülete.
úgy nő az ismeretlenséggel és tudatlansággal érintkező felület.
úgy érted meg, mennyi mindent nem értesz még.

paradox világ.
törődj bele.
nem tudod megváltoztatni a végtelen spirál irányát.
miért nem tudsz csak simán úszni az árral?!

megköszönöm a homokórám.
elégedett vagyok vele.
elfogadom.
el akarom fogadni.

ezt dobta a gép.