skizokirakó

kirakó. sok ezer pici formátlan mütyür. miért akarod Te kirakni? megint sok lesz a jóból. minek erőlteted? mert neked ez kell. legyen, ami miatt idegeskedhetsz. kell a felelősség. koravén. utállak. én is téged. nah jo, azért ne szaladjon el a ló. így vagy egész. lefekszel és jön a következő nap. ma meg kell csinálnod. menni fog. újraszületsz minden egyes nap. újra feltöltődsz. és nap végén senkivé válsz. hálátlan szerep. nem is akarom, hogy meghálálják. tudod. van az a mondásod.

"Próbálj meg úgy élni, hogy ne vegyék észre, hogy ott vagy valahol, de nagyon hiányozzál onnan ahonnan elmentél.."

megint beválik. keresni kéne újat. jobbat. életvidámabbat. objektivebbet. értékelhetőt.

de nem megy. ez jutott osztályrészül. lehet, hogy ez is a megfelelő. a nekem való. a rámszabott. csak neked sose az kell ami van. msot fogadd el. rendben. megegyeztünk.

mindjárt jobb, nem igaz?!

mittehol

igen. fekete. nem vagyok depis.

csak ma ez jött.

szeretem a feketét.

és a zöldet és a pirosat és a narancssárgát.

hóbort. holnapra más lesz.

megint ezek a fránya színek.

szeretem őket. is.

try catch me now

görcsbe rándult agyam mesébe folytom. lassan tölt be az op.rendszer a fagyás után. aztán folyt.köv. beadandó. a kezdeti lelkesedés után megtört a varázs. soronként szenvedem össze a végét.

mégis lelket öntesz belém. féltem kérni, sok velem a baj.

gyere megint és megint, újra és újra...

magamat már idegesítem, de Te hogy bírhatod?

mégis jössz. itt vagy és nem a nyugalom jön. sőt. ez olyan ellenkező. olyan mint a néma sikoly. szétrobbanok az összepréselődő valóságomtól. fogalmad se lehet mi ez. hisz én se tudom. totális ellentét. itt lehet a titok nyitja.

mi a bajom, az a bajom, hogy nincs semmi bajom.

kerekedik az életem.

20 év óta először.

megint az a nyavalyás "i".

felteheted rá a pontot.

megengedem.

csak Neked.

globamizáció?

ökolábnyom a planetáris etikában. de az Ókorban a Termékeny Félhold civilizációi is tönkretették a kis művelt földecskéjüket. ma meg a hatvankettedik konyhai robotgép miatt lyukad az Ózon réteg. de a globáletika nem latolgatja az esélyeket. tessék toleráns lenni a 24szeres ökolábnyomos halmozós amcsikkal szemben, hiszen ők mindössze a fogyasztói társadalom tudattalan veszesei. Afrikában meg éhenhalnak a gyerekek. na ki a hülye?

nem szeretem a globalizációt. túl sokat olvasok róla. de természetesen ha nem szeretem, ezzel nem fog megoldódni. legfőképp azzal ha nem olvasok róla, ami mindössze egy strucc homokbadugós módszerére hasonlítana. én környezettudatos vagyok. szelektíven ugyan nem gyűjtöm a szemetet. meg a legolcsóbbat veszem a boltban, mert arra futja.. de azért megállapítom, hogy igen, ennek van újrafelhasználható, környezetbarát csomagolása. dehát a szükség nagyúr, úgyhogy inkább behúzom fülem-farkam. ez se jött össze.

de azért tátott szájjal figyelem a világjáró glob.tanárom szavait.. márpedig igen, rajtatok múlik a jövő.. megint ez a felelősség dolog. miért kell már megint a többszörösen összetett mondatos porhintést előadni? csak még jelentéktelenebb szürkeegérnek érzem magam. de azért tegyél a globalizáció negativ hatásai ellen.

na de iylen önbizalommal? köszi a rásegítést. csak így tovább.

a dolgos hétköznapok, avagy mit tehet a sejt aki mit se sejt?

hálózatok. akár egy kaptár. az internet. az élet. de mi a mögöttes tartalom? mi tartja össze lélekben a rendszereket? egy bizonyos rendszert. ezt a rendszert. amiről beszélek. mi történik ezzel, ha kiiktatja egyik legfőbb hubját? kitarthat-e ez a csomópont? képes minden más ponttal kapcsolatot tartani? a kapcsolatok kétoldalúak? biztos? lehet az a feladata a hubnak, hogy jobban tudja, mi jó a többinek? ez úgy hangzik, mint az általános iskolás tanító néni, aki tudja, hogy a gyerekeknek márpedig meg kell tanulniuk lerajzolni a betűket, bármennyire is feleslegesnek tűnik az egy első osztályos számára. mikorra érik meg a felismerés? minden esetben megérik egyáltalán? és ha megtörténik mi lesz utána?

sose akartam tanár lenni.

most se.

a világ nem elég..

23.32

már csak alig 28 perc.

nem telik az idő. repül. ki a földi időszámításomból. ki a szubjektiv valómból. rohanok a jövő felé és közeledik a múlt. talán pont egy évvel ezelőtt. megint vágyom a 36 órás napokra.

27 perc.

még 12 órányi teendő állna előttem. csupa apró-cseprő dolog. néhány jelentősebb már fel sem tűnik. elkerül az álommanó. nem vagyunk jóban. sok a konfliktus. mindig túl korán akar beudvarolni. amikor várnám, mert megoldás lenne, persze magamra hagy.

24 perc.

és mégis itt vagyok. fél óra magány. gondolkodni. elégedetten visszanézni a napra. ezen is túl vagyunk. eredményesnek könyveltem el. azt hiszem. rájöttem valami furára. szétszórt vagyok mostanában. tetszik.

23 perc.

és a fél óra magány indul... start.

i loved you Scottland..

Egy szívhez szalad sok kis ér,
sok szívet hajt egy cseppnyi vér,
S ha messze lennél...
Elég lesz mindig négy liter,
hazáig elmész ennyivel,
ha menni kell, de most jönnöd kell,
hazaértünk hidd el.

haza. hol is? itthonról megyek haza. hogyisvanez?

visszaköszönt egy rég lezártnak hitt kiugrási kísérletem. amiért elkezdtem ezt az egészet. felkavart. pedig nem akarom itthagyni az új otthont.. megijedtem, hogy vissza tudnék-e utasítani egy ekkora felkínált lehetőséget. nem kellett döntenem. de az érzés itt volt. amikor belegondolsz, hogy egy éve a világ másik pontjára készülsz. mindent itthagyva. teljes beleéléssel, körültekintés nélkül. mert neked erre van szükséged. csak az érzés. újra itt. már kicsit másképp. aggódva. de mégis a nyugalom érzésével. elkezdted az újat. most nem zökkenthet ki. most nem. most olyan, mintha beindult volna újra. a defibrillátor új löketet adott. ne üssük ki újra, mert egy működő szív csak összezavarodna a más ritmus hallatán..

most tetszik a ritmus.. hagyj békén skócia. szerettelek..

/Magyar Vándor: Az otthon itt van/

ellentét

16 fok.

egész kellemes. takaró alatt.

bezsebeltem a meleget otthon. mondaná anyukám.

a városban sincs hideg. mint azt a mellékelt ábra mutatja.

rövidujjúban novemberben. élni tudni kell. :)

rajtam szövetkabát, sál. nincs hideg.

minden viszonyítás kérdése.

mégis fázik a hátam a szobában.

sokat kell még tanulnom.

aurea mediocritas vs. ellentétek vonzzák egymást?

gondolkodhatok még, melyiket szeretném? :)

az új lakó

beszélgettünk. elférnénk eggyel többen is itt. van még hely, meg jót tenne a pénztárcámnak. elhamarkodott kijelentés volt. elmentél mire ő beköltözött. kitéptem a maradék hajam is. ha előbb találkozok vele, megyek Veled. csak ő jár a fejemben. megöltem. de be akartam dobozolni. baleset volt. attól félek, vele fogok álmodni. nem szeretem a hívatlan vendégeket.

holnapi extra program: csótányirtó szert szerezni.

nem térek napirendre.

nagyon nem.

Veled kellett volna mennem.

felhő

Hollós Korvin Lajos:

Csonkavers

http://www.youtube.com/watch?v=FKLRTumhRTU

Kezdtem ezt a verset én, tavaly május elején,

idén lett csak készen, idén sem egészen.

Címe az volt: életem, s kihúztam, mert félszegen

sántikált a címe, minden lába ríme.

Újra kezdtem, s ezalatt félesztendő leszaladt,

de az égre nézve alig vettem észre.

Az égen egy felhő szállt, s az a felhő nem is szállt,

lebegett vagy állt tán, mint egy őr, várt rám.

Azt a felhőt néztem én, míg e forgó év felén

csak lehullott onnan, mint katona holtan.

Ismét kezdtem: Háború lett a címe, száz sorú

volt az első versszak, jajgatott mint vert had.

Jaj mit is kerestem itt, katonák holttesteit,

bűverő terelte lépteimet erre.

Kutattam a tárva tárt messze hajló láthatárt,

föllelem, reméltem, nyitját, minek éltem.

Életemmel kezdtem el, háborúban vesztem el,

én másról akartam szólani e dalban.

Másról én, de nem lehet, valaki nem engedett,

tán a ma lepergő, oszló testű felhő.

édes

szombat. itthon. csoki nélkül. gyilkos. hormonok. idegszálakon. tánci-tánci. nem vicces. kaparom a falat.

süti. száraz. kissé. nembaj. édes.

nyugtató hatás.

nem is vagyok ideges. már nem kaparom.

még sütííít.

a változás szele

hűvös van odakint. a szobában is érzem. egyedül vagyok. időt és erőt kapok. 3nap. hosszú hétvége. kikapcsol az agyam. főztem. takarítottam. mostam. elvárások magamtól. alapvető elvárások. tanulok. elfogyott a magam elől rejtegetett csokoládém. mégis jókedvem van. fura érzések keringenek. jok és rosszak. nem. nem fekete és fehér. szürkék. világos, szinte fehér, de mégse és végig a skálán a fekete határáig. az élet összetett mivoltát megértheti bárki. ha látja a szürkék közti különbséget. nehéz időszakok. vonzzák magukkal a színtelen színeket. minél erősebb vagy, annál tisztábbak a színek. minél többet megélsz, annál erősebb vagy. minél tudatosabb vagy, annál többet fogsz érni.

milyen színe van a szélnek? látni akarom.

látni akarom a többi színt is.