make.me.

hard rock hallelujah.

unom a banánt. még gyenge másfél óra. és hazaérek. otthonról haza. egy hónap után. nem volt honvágyam. csak hiányzott néhány konkrétum. személy, állat, tárgy. a szobám illata. bár gondolj bele. otthon avagy otthon. van ott egy vackod. egy saját. csak a tiéd. vannak tárgyaid. melyekhez ragaszkodsz. cipeled magaddal. ne a tárgyakhoz kötődj, szétesik a társadalom. a táskám. a kulcscsomóm. a hajcsatom. a „fémek”. az emberek.

one of us.

öt és fél óra. messzebb nem volt? sosem fogom megbánni. különben is, nézzük a jó oldalát. szeretek utazni. keresztül az országot. ismerd meg hazádat.

ismétlem önmagam. fogy a kreativitás. ismerd meg önmagad. nem érzem magam gyereknek. irigyellek, mert Te még látod magadban. sajnálom h későn jöttem rá, hogy meddig is tart a gyermekkor. rég kinőttem már. de ismerd meg önmagad – újra csak.

"vidám és mosolyog, de igazából belül nagyon érzékeny." de belül is mosolyog. az életed sosem lehet tökéletes. de próbáld meg elérni. ez a kitűzött cél. bízz benne, hogy sikerülhet, noha ez fatális lehetetlen. az út a lényeg. jó úton haladsz.

pink.

make me perfect. through my life.

vadmacska

"Sűrű éjeken a farkas-dal a holdról szól,
A vadmacska a párja után sír,
És ha énekelsz, hát véled zúg a hegység,
Közben eléd hordja színeit a szél… közben eléd hordja színeit a szél."

ma sem

tanulj.

tanulj.

tanulj már.

nincs kedvem.

nekem se.

érez.

nem tudom.

mérlegeljünk.

mitől?

emberiesség

gerincesség

tartás

érzelmek

érez szeretetet

érez fájdalmat

érez gondolatokat

érez megbánást

érez megbántást

érez szerelmet

érez haragot

érez gyűlöletet

érez empátiát

érez tudat alatt

érez teljes odaadással

érez önmagában csendesen

érez kimutathatatlanul

és ha..

feledékeny

önző

túl érzékeny

túl érzéketlen

határozatlan

meggondolatlan

hideg

de csak vegyesen. de azzal mi a baj?

máshogy nem fog menni.. nem megy.. nem megy.. és nem megy.

erről szól az emberség. elfogadod vagy nem.

kompromisszumok összességéből alakul az életed.

tanulj meg kompromisszumot kötni.

te alakítod.

az ember társas lény - el ne felejtsd. sose. érezz.

ember

mert Ő elintézte.. elismerésem. nagy feladat volt. tapsoljak is hozzá?

azért az önállóság nem legfőbb erénye. csak 5 e-mail, és egy telefon kellett hozzá. bár minden csak viszonyítás kérdése. egy féllábú gólyához képest tényleg egész jól ment.

utálom a fogyasztói társadalmat, mondtam már?

gerinctelen és kétszínű lényeket eredményez. nem, ez nem ember. az ember attól ember, hogy felvállalja a felelősséget, felvállalja önmagát, emberien viselkedik. végülis innen származik ez is, nem? emberien.. de ez már nem emberi.. ez már állati.. vagy már ez alá a szint alá süllyedt volna az elvárt színvonal?

gonoszan hangzik. lehet, hogy az is. gonosz vagyok. de nem mondom ezt a gerinctelennek vélt ember szemébe. akkor pedig már kétszínű is?

utálok ember lenni...

hogy lehetnék inkább madár..? vagy macska.. ? vagy vízparti szomorúfűz..?

bármi, csak ez ne..

nah ez megint csak a hirtelen elmeháborodásom eredménye..

pedig duplacenzúra volt..

fifth element

http://www.youtube.com/watch?v=ZJB5Rqc1m0Y

szikrázó nyugalom.

most jo

megint átestem. de még idejében felálltam. nincs nyoma. csak a térdem zúztam le. csak én tudom. sose fogod. így mégis jobb. több vagyok én ennél.. ez csak egy silány notesz, amibe belenézel ha a sajátod ennél is érdektelenebb.

élj boldogan. és ne asszociálj. csak összezavar.

élethalálharc

elképzelted már a saját temetésed?

és milyen lesz? őszinte döbbenet vagy protokoll, előírás? gyászolni fognak? látni fogod felülről? vagy akkor még ott sétálsz köztük lélekben? érzed majd a fájdalmukat? és a sajátodat? vagy a tucatember unalmát? vagy a lelked megszűnik az utolsó testi perceiddel együtt? ne menj a fény felé.. mert nem jöhetsz vissza. hiszel a felsőbb hatalomban? az eleve elrendeltetésben? az Isteni akaratban? vagy csak tökéletes véletlenek, balesetek és világvége van? vagy ez megint csak a korlát, hogy a hétköznapi ember ne lépje át erkölcsi határait?

mit szólsz a reinkarnációhoz? sírdombomon fűszálként újraélek egy részt ebből a jellemezhetetlen világból?

mit akarsz hinni?

én csak látni akarok.. látni ahogy koppanik az első lapát föld..

warum

ich fühle mich. nichts anders. ich früchte mich vor etwas. vor der angst. vor dem ende. vor dem beginn. ich möchte schluss machen. entgültig. es ist mir zuwider. es ist nicht fassbar. wer bist du? was willst du? von mir? von allem, wer für mich so wichtig ist?

ich bin nur ein kleiner punkt. lass mich in ruhe. hab' angst. immer mehr.

warum. ich verstehe es gar nicht.

beginnt das Ende

még el se kezdődött.

tehetetlenség.

gyötrődés.

értetlenül állsz.

fel akarok ébredni.

ébren vagyok.

fekete.

fekete.

fekete.

megint a színek.

tegnap.

ma.

holnap?

forog.

forog.

forog.

a rend. tudom. csak nem értem.

skizokirakó

kirakó. sok ezer pici formátlan mütyür. miért akarod Te kirakni? megint sok lesz a jóból. minek erőlteted? mert neked ez kell. legyen, ami miatt idegeskedhetsz. kell a felelősség. koravén. utállak. én is téged. nah jo, azért ne szaladjon el a ló. így vagy egész. lefekszel és jön a következő nap. ma meg kell csinálnod. menni fog. újraszületsz minden egyes nap. újra feltöltődsz. és nap végén senkivé válsz. hálátlan szerep. nem is akarom, hogy meghálálják. tudod. van az a mondásod.

"Próbálj meg úgy élni, hogy ne vegyék észre, hogy ott vagy valahol, de nagyon hiányozzál onnan ahonnan elmentél.."

megint beválik. keresni kéne újat. jobbat. életvidámabbat. objektivebbet. értékelhetőt.

de nem megy. ez jutott osztályrészül. lehet, hogy ez is a megfelelő. a nekem való. a rámszabott. csak neked sose az kell ami van. msot fogadd el. rendben. megegyeztünk.

mindjárt jobb, nem igaz?!

mittehol

igen. fekete. nem vagyok depis.

csak ma ez jött.

szeretem a feketét.

és a zöldet és a pirosat és a narancssárgát.

hóbort. holnapra más lesz.

megint ezek a fránya színek.

szeretem őket. is.

try catch me now

görcsbe rándult agyam mesébe folytom. lassan tölt be az op.rendszer a fagyás után. aztán folyt.köv. beadandó. a kezdeti lelkesedés után megtört a varázs. soronként szenvedem össze a végét.

mégis lelket öntesz belém. féltem kérni, sok velem a baj.

gyere megint és megint, újra és újra...

magamat már idegesítem, de Te hogy bírhatod?

mégis jössz. itt vagy és nem a nyugalom jön. sőt. ez olyan ellenkező. olyan mint a néma sikoly. szétrobbanok az összepréselődő valóságomtól. fogalmad se lehet mi ez. hisz én se tudom. totális ellentét. itt lehet a titok nyitja.

mi a bajom, az a bajom, hogy nincs semmi bajom.

kerekedik az életem.

20 év óta először.

megint az a nyavalyás "i".

felteheted rá a pontot.

megengedem.

csak Neked.

globamizáció?

ökolábnyom a planetáris etikában. de az Ókorban a Termékeny Félhold civilizációi is tönkretették a kis művelt földecskéjüket. ma meg a hatvankettedik konyhai robotgép miatt lyukad az Ózon réteg. de a globáletika nem latolgatja az esélyeket. tessék toleráns lenni a 24szeres ökolábnyomos halmozós amcsikkal szemben, hiszen ők mindössze a fogyasztói társadalom tudattalan veszesei. Afrikában meg éhenhalnak a gyerekek. na ki a hülye?

nem szeretem a globalizációt. túl sokat olvasok róla. de természetesen ha nem szeretem, ezzel nem fog megoldódni. legfőképp azzal ha nem olvasok róla, ami mindössze egy strucc homokbadugós módszerére hasonlítana. én környezettudatos vagyok. szelektíven ugyan nem gyűjtöm a szemetet. meg a legolcsóbbat veszem a boltban, mert arra futja.. de azért megállapítom, hogy igen, ennek van újrafelhasználható, környezetbarát csomagolása. dehát a szükség nagyúr, úgyhogy inkább behúzom fülem-farkam. ez se jött össze.

de azért tátott szájjal figyelem a világjáró glob.tanárom szavait.. márpedig igen, rajtatok múlik a jövő.. megint ez a felelősség dolog. miért kell már megint a többszörösen összetett mondatos porhintést előadni? csak még jelentéktelenebb szürkeegérnek érzem magam. de azért tegyél a globalizáció negativ hatásai ellen.

na de iylen önbizalommal? köszi a rásegítést. csak így tovább.

a dolgos hétköznapok, avagy mit tehet a sejt aki mit se sejt?

hálózatok. akár egy kaptár. az internet. az élet. de mi a mögöttes tartalom? mi tartja össze lélekben a rendszereket? egy bizonyos rendszert. ezt a rendszert. amiről beszélek. mi történik ezzel, ha kiiktatja egyik legfőbb hubját? kitarthat-e ez a csomópont? képes minden más ponttal kapcsolatot tartani? a kapcsolatok kétoldalúak? biztos? lehet az a feladata a hubnak, hogy jobban tudja, mi jó a többinek? ez úgy hangzik, mint az általános iskolás tanító néni, aki tudja, hogy a gyerekeknek márpedig meg kell tanulniuk lerajzolni a betűket, bármennyire is feleslegesnek tűnik az egy első osztályos számára. mikorra érik meg a felismerés? minden esetben megérik egyáltalán? és ha megtörténik mi lesz utána?

sose akartam tanár lenni.

most se.

a világ nem elég..

23.32

már csak alig 28 perc.

nem telik az idő. repül. ki a földi időszámításomból. ki a szubjektiv valómból. rohanok a jövő felé és közeledik a múlt. talán pont egy évvel ezelőtt. megint vágyom a 36 órás napokra.

27 perc.

még 12 órányi teendő állna előttem. csupa apró-cseprő dolog. néhány jelentősebb már fel sem tűnik. elkerül az álommanó. nem vagyunk jóban. sok a konfliktus. mindig túl korán akar beudvarolni. amikor várnám, mert megoldás lenne, persze magamra hagy.

24 perc.

és mégis itt vagyok. fél óra magány. gondolkodni. elégedetten visszanézni a napra. ezen is túl vagyunk. eredményesnek könyveltem el. azt hiszem. rájöttem valami furára. szétszórt vagyok mostanában. tetszik.

23 perc.

és a fél óra magány indul... start.

i loved you Scottland..

Egy szívhez szalad sok kis ér,
sok szívet hajt egy cseppnyi vér,
S ha messze lennél...
Elég lesz mindig négy liter,
hazáig elmész ennyivel,
ha menni kell, de most jönnöd kell,
hazaértünk hidd el.

haza. hol is? itthonról megyek haza. hogyisvanez?

visszaköszönt egy rég lezártnak hitt kiugrási kísérletem. amiért elkezdtem ezt az egészet. felkavart. pedig nem akarom itthagyni az új otthont.. megijedtem, hogy vissza tudnék-e utasítani egy ekkora felkínált lehetőséget. nem kellett döntenem. de az érzés itt volt. amikor belegondolsz, hogy egy éve a világ másik pontjára készülsz. mindent itthagyva. teljes beleéléssel, körültekintés nélkül. mert neked erre van szükséged. csak az érzés. újra itt. már kicsit másképp. aggódva. de mégis a nyugalom érzésével. elkezdted az újat. most nem zökkenthet ki. most nem. most olyan, mintha beindult volna újra. a defibrillátor új löketet adott. ne üssük ki újra, mert egy működő szív csak összezavarodna a más ritmus hallatán..

most tetszik a ritmus.. hagyj békén skócia. szerettelek..

/Magyar Vándor: Az otthon itt van/

ellentét

16 fok.

egész kellemes. takaró alatt.

bezsebeltem a meleget otthon. mondaná anyukám.

a városban sincs hideg. mint azt a mellékelt ábra mutatja.

rövidujjúban novemberben. élni tudni kell. :)

rajtam szövetkabát, sál. nincs hideg.

minden viszonyítás kérdése.

mégis fázik a hátam a szobában.

sokat kell még tanulnom.

aurea mediocritas vs. ellentétek vonzzák egymást?

gondolkodhatok még, melyiket szeretném? :)

az új lakó

beszélgettünk. elférnénk eggyel többen is itt. van még hely, meg jót tenne a pénztárcámnak. elhamarkodott kijelentés volt. elmentél mire ő beköltözött. kitéptem a maradék hajam is. ha előbb találkozok vele, megyek Veled. csak ő jár a fejemben. megöltem. de be akartam dobozolni. baleset volt. attól félek, vele fogok álmodni. nem szeretem a hívatlan vendégeket.

holnapi extra program: csótányirtó szert szerezni.

nem térek napirendre.

nagyon nem.

Veled kellett volna mennem.

felhő

Hollós Korvin Lajos:

Csonkavers

http://www.youtube.com/watch?v=FKLRTumhRTU

Kezdtem ezt a verset én, tavaly május elején,

idén lett csak készen, idén sem egészen.

Címe az volt: életem, s kihúztam, mert félszegen

sántikált a címe, minden lába ríme.

Újra kezdtem, s ezalatt félesztendő leszaladt,

de az égre nézve alig vettem észre.

Az égen egy felhő szállt, s az a felhő nem is szállt,

lebegett vagy állt tán, mint egy őr, várt rám.

Azt a felhőt néztem én, míg e forgó év felén

csak lehullott onnan, mint katona holtan.

Ismét kezdtem: Háború lett a címe, száz sorú

volt az első versszak, jajgatott mint vert had.

Jaj mit is kerestem itt, katonák holttesteit,

bűverő terelte lépteimet erre.

Kutattam a tárva tárt messze hajló láthatárt,

föllelem, reméltem, nyitját, minek éltem.

Életemmel kezdtem el, háborúban vesztem el,

én másról akartam szólani e dalban.

Másról én, de nem lehet, valaki nem engedett,

tán a ma lepergő, oszló testű felhő.

édes

szombat. itthon. csoki nélkül. gyilkos. hormonok. idegszálakon. tánci-tánci. nem vicces. kaparom a falat.

süti. száraz. kissé. nembaj. édes.

nyugtató hatás.

nem is vagyok ideges. már nem kaparom.

még sütííít.

a változás szele

hűvös van odakint. a szobában is érzem. egyedül vagyok. időt és erőt kapok. 3nap. hosszú hétvége. kikapcsol az agyam. főztem. takarítottam. mostam. elvárások magamtól. alapvető elvárások. tanulok. elfogyott a magam elől rejtegetett csokoládém. mégis jókedvem van. fura érzések keringenek. jok és rosszak. nem. nem fekete és fehér. szürkék. világos, szinte fehér, de mégse és végig a skálán a fekete határáig. az élet összetett mivoltát megértheti bárki. ha látja a szürkék közti különbséget. nehéz időszakok. vonzzák magukkal a színtelen színeket. minél erősebb vagy, annál tisztábbak a színek. minél többet megélsz, annál erősebb vagy. minél tudatosabb vagy, annál többet fogsz érni.

milyen színe van a szélnek? látni akarom.

látni akarom a többi színt is.

megerősítés

mintha én tettem volna valamit.. én tettem? vajon. lehetséges. én vagyok a hibás? ki más lenne. én rosszul érzem magam. csak ezt látom. ez vagyok én. léptem. visszahúznak tárgyak. gondolatok, képek. események, semmirevaló változtatások. nehéz lépni. nem tudhatom, hogy jól teszem-e. hiszem, hogy jol. és ha nem? megerősítés kell. miért nem kapok?. fura ez a magány. vagymi. most nem jo. de az lesz, mert tudok lépni. a friss levegőre. felkel a nap. újra. kemény fagy van. ez már más. ez lesz az. ez kell.

szünet

"..hol jár az eszem, csak a csengőt figyelem.."

mire jó egy őszi szünet? hm. talán cserélnék azokkal, akik nem kaptak belőle. nem tetszik. nagyon fáj a fejem. összezavarodtam. vagy összezavartam magam - helyesebben. megint. többször. mindig más miatt. túl sokat voltam egyedül?! nem jo álmodozni. gondolkozni. egyszer elbízza magát az ember. másszor túlzásokba esik. nem lesz jo vége. megint sokat képzelek bele. magas lóról nagyot esni.. de márig? szégyellem magam.

sok lesz a szóból. miért szánok neki ennyit?

nem kellene..

.. hol jár az eszem...?

nem csak szerintem: .

*mert ugy az élet tul egyszerü lenne

*amiokr azt hiszed mindent értessz és végre ugy van ahogy eltervezted az élet mindig rádcáfol.

ha valaki nem értené a gondolkodásbeli különbségeket..

Nő: Jó volt a szeretkezés. Most fekszünk egymás mellett, elgondolkozva néz felfelé. Aggódom. Vajon miről gondolkozik? Biztos a kapcsolatunkról. Ó jaj, ráncolja a homlokát. Biztos döntésre jutott. De nem szól. Csak összeszorítja az ajkait. Mérlegel, számítgat. Biztos végigfut az agyán, hogy már két éves a kapcsolatunk. Talán azt is észrevette, hogy egy kicsit meghíztam. Nem szól semmit. Csak néz felfelé szigorú arccal...

Férfi: Ott a plafonon az a légy. Mászkál. Vajon hogy a francba nem esik le?

aurea mediocritas

így van latinul. amikor túlestél a ló túlsó oldalára, és eléred a földet, amin egész nagyot koppansz, akkor jössz rá, hogy nagyon elcsúsztál. a kezdeti megdöbbenésen túljutva újabb próbát téve átlendülsz a másik oldalra.. és újra leértél a földre, csak a másik véglet földjére. rájössz, mennyire eltévedtél. próbálsz felkerülni a lóra. kisebb-nagyobb sikerrel. pedig nem kell hozzá sok. főleg, ha már körbejártad a lovadat.

levágtam a hajam. rosszat jelent. készülök valamire. megint. talán újra felülni a lóra. bízom benne. most sikerül.

levágtam a hajam. rosszat jelent. vagy mégse?!

aurea mediocritas in a *mad world*.

elfoglalt.

minden percre jut valami. mint régen. elfoglalt vagyok. nem unatkozom. tanulok. újra vannak igazi barátaim. akik ismernek régóta és még mindig szeretnek. és akik alig ismernek, mégis szeretnek. ki akarom érdemelni. igyekszem. nagyon. tanulok. újra. lelkesen. beleéléssel. dolgozom. elfoglalt vagyok. szeretek élni. a fáradtság jó érzés. van miért lefeküdni és felébredni reggel. végre.

hiányzott az életem.

köszönöm.

önálló függőség

szombat este van. egyedül vagyok itthon. már így hívom, itthon. még csak egy hónapja élek ebben. fura. egy albérletben. egyedül, azaz család és családi elvárások nélkül. más. önálló vagyok. takarítok, mosok, főzök. vagy ez még nem az? más nem csinálja meg helyettem egyszer sem, ha véletlenül kimaradna. Nem bánom. Éjjel teszem a dolgom, nappal kipihenem az éjszakát.

megcsavarodott világ. de ez itt a norma. hol vagyok? nehezen látom át. egyre több a fix pont. erre vágytam. csak ez nem önállóság. dolgozni. az önállóság. nem kérek segítséget. nekem kell elérni valamit. valamit először az életben. itt az idő...

szavak

mi a múlt? ez egy szó? egy fogalom? egy jelenség? egy elképzelt világ? jó vagy rossz? egy kezdet? egy vég? furcsa szó. nekem most megint fáj. múlt. mégis a csengése... boldogságot érzek. benne van.. miért nem csak azt érzem? kétpólusú világ. a jövő is lehet fájdalmas vagy örömteli .. de ott még van lehetőség a változásra, változtatásra.. ez már csak múlt..

tréfa

".... de vajon igaz-e, hogy ártatlannak éreztem magamat? Bizonyos, hogy egy pillanatra sem kételkedtem az egész ügy nevetségességében, de ugyanakkor kezdtem azoknak a szemével nézni a képeslap három mondatát, akik kivizsgálták az esetet: kezdtem félni azoktól a mondatoktól, és megijedtem, hogy csakugyan valami nagyon komoly dologról árulkodnak, ami a tréfa leple alatt bújik meg, mégpedig arról, hogy sohasem voltam igazi proletár forradalmár, hanem csak (!) elhatároztam, hogy a 'forradalmárok közé állok'...
... így aztán lassan beletörődtem, hogy mondataim, bár tréfából gondoltam ki őket, bűnnek számítanak, és fejemben máris megindult az önkritikus önvizsgálat: azt gondoltam, hogy ezek a mondatok nem csak úgy véletlenül jutottak az eszembe, hiszem az elvtársak már régebben is (és nyilván jogosan) szememre vetették 'individualista csökevényeimet' és 'értelmiségi magatartásomat'; azt gond... a legkülönfélébb dolgokkal vádoltam magam, s már azzal is megbékéltem, hogy valamilyen büntetést kell kapnom..."
just for me 2009.09.14. 2:16 Milan Kundera: Fréfa

szeptember - első felvonás

majd lesz valahogy.. nem.. már van valahogy. még nem az igazi, de kezd körvonalazódni, miként fog alakulni az elkövetkezendő 3 év. A változók még sorban állnak, de nő az állandók aránya.
De egy biztos: ne törődjél semmivel, egyél zsölmét kiflivel:)
A gólyatábor eltelt, az első, regisztrációs hét is véget ért. Itthon vagyok. Még pár napig. Aztán végérvényesen is elkezdődik, és nincs megállás.
Tapasztalatok az elmúlt héten: még mindig allergiás vagyok az órámra, az internet létszükséglet, hiánya elviselhetetlen (ezzel összefüggésben: Vista=ellenség), a tejfölös tészta olcsó étel, nah és a szervezetem nem szereti a vörösbort annyira mint én..
Túl okos vagyok matekból ide.. remélem tartani fogok minden szintet, amit szeretnék.
Szeretem Kunderát.
pozitiv vagyok:) újra:)

mindjárt kész.

a bőrönd tele, cipzár fel. sátor kész. hátizsák vár a kajára. kistáskában a fontos iratok. Vajon mit hagyok itthon? pedig ez még csak valami más.
szekrény, íróasztal indulásra kész. ruhák, táskák, pipere. mosószer, mosópor, wc papír, szobanövény, konzerv, edénykék. minden kész.. pénteken érkezik Szegedre. én már ott leszek.. mindjárt ott leszek. csak még egy kis kitérő .. úgy hívják, hogy gólyatábor. félek. bízom. izgulok. bepörögtem. őrjöngök. mégis félek.

oh je

írhatnékom van. talán azért, mert fél2 múlt és én nem tudok aludni. tágra nyílt pupillákkal fekszem az ágyban nyakig betakarózva, ölemben a laptop és unalmamban írni akarok. nagy magányomban mindössze egyetlen éjszakai baglyom, Puszedli zavar meg, bár nem óhajt velem aludni, mindössze megcsodálta, mi ez a fény itt a ház sarkában.
hát tévedtem.. hároméves pályafutása alatt ez az első, hogy ez történt.. bepisilt.. nem akárhováá.. tud az ipse.. akvárium-szönyeg közé, hogy legyen mit kaparni..
nah én akartam annyira írni, hát megkaptam...
megbomlott a kiscicám.. frankó.. épp hiányzott még..
kivételesen nem leszek ironikus: simán feltakarítottam.. bár az álommanó nem bírja a szagot..

blauer Engel oder blauer Vogel?

Dieses selbstgemachte (und gemalte) Bild ist der Anfang meiner Zukunft. Er ist mein erster Schritt.

Der blaue Vogel.


(ez a sajátkezű (festett) kép a jövőm kezdetét jelenti. Az első lépésem..)

(a kék madár. )

wenn die zukunft kommt...

nyissunk a világ felé.
1.lépés: megújul(t) a blogom
2.lépés: megújul picit minden internetes hülyeség, ami alapján úgy se lehet megismerni senkit:)
3.lépés: itt hagyom a kézlenyomatom magam után.. festek még egyet a szobám falára. (ha elkészül megpróbálom itt megjeleníteni)
4.lépés: előre nézek ...

ennyicsak

nem nagyon van értelme annak, amit itt csinálok. Annak se amit úgy általában most csinálok.
Mivel lehet megtisztulni teljesen..?
nem filozofálok többet a semmiről.. ugyse érdekel senkit, nekem meg aztán.. mint halottnak a csók...

nincs meg

késő.. elkezdődött, de nem fog menni. Túlságosan akartam, hogy úgy alakuljon minden, ahogy azt a tündérmesémben elképzeltem. De rá kellett jönnöm, hogy itt a körülmények alakítják az egyént, és nem fordítva.
De nem adjuk fel, legyünk pozitívak.. könnyű azt mondani, ha úgy alakul ahogy elképzeled.. aztán ha nem, hallgathatod, hogy negatív vagy..
én lehetek más, aki valahogy nem bír beilleszkedni.. valami hiányozhat.. de már nem fogom megtalálni.. ilyenkor már nem lehet..
Amikor féltékeny vagyok másokra, mert táncol, mert fényképez, mert rajzol, mert énekel, mert sportban kiemelkedő.. hasonlítani akarok rájuk.. de silány próbálkozásnak is kevés.. ha egyedi akarok lenni, akkor is mindig van valaki aki egyedibb, akiben az van meg, amit keres..
Nem találom az összhangot.. az arany középutat.. egyszerűen nincs meg..

egyedül vagyok.. teljesen egyedül..

mi lesz velem..

mi lesz velem... nem is teszem fel a kérdést.. hisz ez nem egy kérdés, ez egy kérdőszóval kezdődő kétségbeesett kiáltás a semmibe. vagy valamibe, amit még homályosan se látok, nemhogy 'lila ködben'. még az az egy kis szálam is egyre jobban feszül. még az is el fog szakadni. mert túl görcsösen akartam hozzá ragaszkodni. és semmi nem maradt. nem is magamat sajnálom. a többi embert aki körülöttem van és nem lehetek önmagam, az az önfeledt ironikus aki mindent kinevetett. amit eddig ismertek. de nem fog megváltozni. továbbra is az maradok. az az önfeledt ironikus. csak az álarcom csinálja ezt? hát megint itt lenne.. én nem akartam. hülye buboréklány. ne tedd tönkre, még mielőtt el sem kezdődik. lesz időd még később összekuszálni mint az előzőt. nem tudsz változni.

nagy lépés

Jön egy nagy lépés.. mondhatjuk, hogy egy korszak lezárul, egy új elkezdődik..
Mindeddig ebben hittem én is.. és akartam is.. egy kezdődjön, egy lezáruljon.. Aztán ahogy közeledik az a bizonyos, úgy szorul a hurok valójában.
Személy szerint nem akartam sok mindent továbbvinni.. csak néhány aprócska szálat.. amit annyira evidensnek találtam, hogy nem fordítottam elég időt ezen szálak bebiztosítására. Elvékonyodnak, és mint a cérnaszálak, elpattannak. Ez fáj és ez fog fájni a legjobban. Pedig tudom, hogy a cérnaszál másik végén sem ollóval a kézben várják a cérnaszál végét...
Hogy lehet összekapcsolni a jelent a jövővel? Mit szabad és mit nem szabad elengedni?
Miért hiányzik a cérnaszálam másik vége már most ennyire...?

bonyolult

bonyolult az élet... bonyolult...

honvágy?

itt az érettségi.. most mégsem ez a legfőbb gondolat, ami foglalkoztat, pedig ez lenne az ideális.
Mondjuk azt, hogy a szociális hátterem nem elég biztos. Sokan mondhatják, ennek meg mi a baja, anya-apa-testvér, mi kell még? Hát aki ezt kérdezi, annak szívesen bemutatnám a családom, és a félresiklott értékrendjüket.. sajnálatos módon - vagy inkább szerencsére - ez a felfogásmódosulás az öcsém és az én "megnevelésem" között ment végbe.. Az oka ismeretlen. Valószínűleg nagy jelentősége van ennek abban, hogy én az okostojás, nyugis kategóriába tartozom.. és ez egyfajta megnyugvást jelentett nekik, hogy a gyermeknevelés nem egy nagy kunszt.. Hát kellett volna a vasszigor a második menethez.. szerintem.. de én csak egy realista 20 éves vagyok, mit értek én a gyermeknevelés fortélyához?!..
Az elmúlt hónapok eseményei előidéztek bennem egy olyan érzést, amelynek nem szabadott volna megjelennie.. egy "igazi, tökéletes család" mellett. Utálok itthon lenni.. és ez nem az a kamaszos lázadós érzés. Azon már évekkel korábban túlestem..
Mondanám a közhelyeket, hogy igazságtalanság, irrealitás, gúny, másodrendűség és hasonló finomságok érnek.. de ezek tartalom nélküli fogalmak.. de a tartalmukat nem akarom felidézni... amikor a kitaposott ösvény már kész, mennyire ügyes aki végigmegy rajta.. néha (néha??) letér róla, de nem baaj, aranyos gyerek, mindenki szereti.
Nem baj.. erős vagyok, az "álarcom" a kezemben, bármikor felvehetem.. tűrök, sőt mosolygok, márpedig szép az élet, és én pozitív vagyok. Mondogatom, mondogatom.. teszem a dolgom, amit elvárnak.. nekem kell.. van, akinek nem .. van akinek sokkal több jutott volna?
Mire jut sokkal több? Csak úgy? Sorban álltunk amikor Isten az észt osztotta.. én többet kaptam volna érzékenységből? Ő többet kapott volna valami olyanból amit mindenki lát, csak én nem? Az én érzékenységemet se látja mindenki bizonyára.. csak páran.. kevesen.. de nem ők..
Ez lenne az élet? Törődjünk bele, igazságtalan az élet??

13 évet güriztem, 2 iskolát teljesítettem, amennyire a képességeim, a szabadidőm, az erőm bírta...
Annyit valószínűleg elértem, hogy szeptemberben megváltozik az életem.. ebből a szempontból már csak pozitív irányba.. azt hiszem nem lesz honvágyam...
Csak ne legyek egyedül...

VP

"www.vizipipavasarlas.hu"
a vizipipázás egy jo dolog.. saját pipámat Jézusnak hívják (nevének oka, pipám színéből adódik, mivel fehér:) ).
szóval nézzétek meg, szerintem ez egy igen kellemes időtöltés!

it's our life...

When everything you believed in
Has turned to dust in your hands
You lie and stare at the ceiling
Trying to understand

You see the storm approaching
You feel the rain on your face
But in your heart the sun is
Shining all over the place
Shining all over, shining all over the place

It's your life, the moment's here and now
Take it and run
It's your time no matter when or how
Reach for the sun
It's your life the moment's here and now
Take it and run
It's your time the moment's here and now

When all your days have passed you
You take a look at your life
You see your angry memories
Flashing before your eyes

You still have time to change this
You know it's never too late
So feel the light of forgiveness
Shining all over your face
Shining all over, shining all over the place

It's your life the moment's here and now
Take it and run
It's your time no matter how
Reach for the sun
It's your life the moment's here and now
Take it and run
It's your time the moment's here and now
It's your life
It's our life

miért van az?

miért van az, hogy egyes emberek nem tudnak túllépni a múlton egykönnyen, mások viszont a jelennel próbálják elfelejtetni a múltat. És miért fáj ez annyira annak, aki vissza szeretné hozni azt, amikor a boldogságot együtt találták meg..?

miért van az, hogy egyes emberek nincsenek tekintettel másik érzéseire, és belepofátlankodnak mások magánéletébe, feltúrják azt, és tönkreteszik a még menthetőt is?

miért van az, hogy egyesek úgy védekeznek a boldogtalanság ellen, hogy kívülálló embereket (akik adják magukat) belehúznak kapcsolatnak nem nevezhető figyelemelterelő eseményekbe? Mitől érezheti valaki, hogy ez jó? Talán tényleg jó lehet, csak én nem vagyok képes ilyesmire? Csak én nem akarok képes lenni ilyesmire?

miért van az, hogy inkább kínozza magát az ember, minthogy elszakadna? Az elszakadás jobban fájhat, mint a csendes szedvedés, amiben legalább néha van egy kis öröm, amiben ugyan sose lehet biztos az ember, hogy őszinte-e?

miért van az, hogy ha valaminek vége van ekkkora fájdalmat érez az ember? vagy ez megint csak én vagyok...?

ennyi csak

most már tudom. vége

...

mi fog történni a szerelemmel ha már nem oolyan intenzív? Végleg elmúlik? vagy egy szinten megáll? vagy újra fellobbanhat intenzívebben mint mármikor..?
nem tudom.. bár tudnám...

Hogy ki vagyok én?
A legártatlanabb angyalod, vagy a legkísértőbb démonod.
A barátod, vagy az ellenséged.
A szikrázó napsütés, ami beragyogja az életed, vagy a sötét éjszaka, amiben örökre elveszel.
A szerelmed, aki mellett minden nap fel akarsz ébredni, vagy a szeretőd, akinek a szíve sosem lehet a Tiéd.
Egy elveszett kislány, akire vigyáznod kell, vagy egy harcos amazon, aki elsöpör Téged.
A pillangók, amik a hasadban repkednek, vagy a könnycsepp, ami az arcodon lepereg.
Hogy Neked ki voltam...vagyok...leszek...az csak rajtad áll!

egy barátnőmtőt:

~ Mi a szerelem? olyan édes néha..de néha keserű..

szalagavatás

igen eljött az ideje ennek is, felavattuk a szalagjainkat.
műsor, tánc, pezsgő, szép ruha.
amennyire vártam a katarzist, annyira nem történt még hasonló sem.. illúzióromboló volt a nem egyforma kosztümünk, vagyis annak a 6-7 embernek a viccesen furcsa stewardess ruhája. Nah meg persze az irtózatos meleg..
nah nem baj, ez is megvolt, utána buliféle, a már korábban emlegetett társaság egy részével és saját iskolámból a többivel ... enyhe alkoholos befolyás után már nagyon jól éreztem magam, amit sajna a következő szórakozóhely kissé megtört..
a másnap alvással telt, jóformán végig. egy picit rosszul voltam délelött, olyan midnenbajom volt.
aztán furcsa módon, ilyen még nem nagyon volt, egy bizonyos szóra elkezdett folyni a könnyem..
az idegfeszítő napok után mindennél jobban esett..
akkor megbékéltem a világgal kicsit..
még mindig béke van.. csak nemtudom meddig..

kitöltöttem a felvételi jelentkezési lapot.. itt a vége.. nincs tovább hezitálás..

már megint csak a baj van velem:)

február 4. Egy barátom azt mondta szeptemberben: "Ne félj, olyan gyorsan el fog menni ez az év, hogy észre sem fogod venni!" Akkor nem akartam neki elhinni, pedig ő már végigjárt egy ilyet. Úgy véltem, nem mehet olyan gyorsan el, hisz rengeteg és még annál is több dolgom lesz idén.. hát épp ezért nem érzem az idő múlását, azt hiszem.
február 4. Két nap múlva szalagavató. 11 nap múlva vége a felsőoktatásba való jelentkezésen való gondolkodásnak. 10 nap múlva egy éve leszek együtt a Kedvesemmel. Néhány nap múlva az összes érettségi tárgyamból elkezdenek feleltetni (már amiből még most nem).
hát hogy úgy mondjam, van dolgom. Mégis van egy olyan rossz vagy inkább kellemetlen érzésem, hogy valami nem passzol.. próbálok rájönni, vajon mi lehet az.
Egyik "kiborulásom" alkalmával anyukám azt monda, hgoy nekem mindössze annyi bajom van, hogy még mindig itt vagyok, még mindig középiskolába járok, és már nagyon nem itt kéne lenni.
Hát nem is akarok itt lenni már. De így hozta a sors, mondhatnám: ez van, ezt kell szeretni. Bár ez olyan kényszeresen hangzik. Igazából minden jó lenne, csak vannak olyan törvényszerű igazságtalanságok, amik úgy el tudják venni az ember kedvét.. és oké, hogy ha kibeszélem magamból nekem valamivel jobb lesz, viszont akinek elmondom, csak elrontom vagy elronthatom a kedvét.. ez meg ugye egy kölcsönhatás.. : rossz kedved van - rossz kedvem van..
Körülöttem minden annyira másképpen megy. Néha úgy érzem, hogy kívülről szemlélem a környezetem és valójában semmi közöm hozzá és ha nem léteznék is teljesen ugyanígy menne.. vagy talán nem.. de ezen semmi értelme filózgatni.


A ma jó is volt (csak) a délután szempontjából.. Láttam a jókedvet egy másik társaságban. Irigyeltem őket, én mint kívülálló de nem illettem oda.. elég egyértelműen.. nem az én társaságom.. bár az lehetne.. Csak nem akrom korlátozni ott azt, ami egyébként működne..
Nem tudom mi van velem.. Megint elzártam magam a külvilágtól.. Akinek megnyílnék, ő csak bizonyos intervallumokban kapható a siránkozásomra(mert kifelé így hangzik már rájöttem).. Több idő kellene..
Nem akarja valaki bevezetni a 36 órás napokat?.. jóttene.. legalábbis nekem..



nah következő nagy cél: Carpe diem - élj a mának...

ez is csak egy nap

egy újabb napnak vége.. de nem baj, : ez is csak egy nap nem a világ vége.." ezt mondogatom.. előbb utóbb elhitetem magammal, hogy a következő és az azutáni jobb lesz..
De sajna ez még picit odébb van... csakhogy én is már odébb szeretnék lenni. SOkkal odébb.
Az irány adott.. a nagy fővárosunk nagy nagy iskolája..
bár elvonhatnám a figyelmem a tanulással .. ott..
valaki segítsen, hogy lehet időt utazni? vagy fagyasztassam le magam?

ki szeretnék menni egy rétre, ahol süt a nap, és 6 és fél hónapig ott feküdni a virágok között..
(megint képzelődök:), de legalább ott jó..)

álmok?

hát nem...

irány az új irány! (ehh ez bénán hangzik :S)

nah meglátjuk, most mi lesz, mert elképzelésből meg tervekből (legalábbis Nálam) nincs hiány. De mi lesz a tervekből, mi fog összejönni és mi nem..


Új álmok születnek, a régiek pedig örök álommá válnak..