miért van az, hogy egyes emberek nem tudnak túllépni a múlton egykönnyen, mások viszont a jelennel próbálják elfelejtetni a múltat. És miért fáj ez annyira annak, aki vissza szeretné hozni azt, amikor a boldogságot együtt találták meg..?
miért van az, hogy egyes emberek nincsenek tekintettel másik érzéseire, és belepofátlankodnak mások magánéletébe, feltúrják azt, és tönkreteszik a még menthetőt is?
miért van az, hogy egyesek úgy védekeznek a boldogtalanság ellen, hogy kívülálló embereket (akik adják magukat) belehúznak kapcsolatnak nem nevezhető figyelemelterelő eseményekbe? Mitől érezheti valaki, hogy ez jó? Talán tényleg jó lehet, csak én nem vagyok képes ilyesmire? Csak én nem akarok képes lenni ilyesmire?
miért van az, hogy inkább kínozza magát az ember, minthogy elszakadna? Az elszakadás jobban fájhat, mint a csendes szedvedés, amiben legalább néha van egy kis öröm, amiben ugyan sose lehet biztos az ember, hogy őszinte-e?
miért van az, hogy ha valaminek vége van ekkkora fájdalmat érez az ember? vagy ez megint csak én vagyok...?
1 megjegyzés:
"miért van az, hogy inkább kínozza magát az ember, minthogy elszakadna?" Talán azért, mert a jelen szenvedését legalább ismeri, a jövő pedig még ismeretlen, ezért félelmetes és nehéz elszánni magunkat. Pedig lehet, hogy boldogságot hozna..
Vagy mert még érzi, hogy dolga van vele.. hogy talán túl korán lett vége, még nincs tisztázva.
Megjegyzés küldése