36 órás munkarend már régi álmom. előbb utóbb, de inkább előbb, eljutok oda, hogy átáll az életem anélkül, hogy kikérné a véleményem. a kevés alvás és rendszertelen kajálás nem tesz jót a szervezetnek- bár ahány helyről folyik ez a közhely.. igazán megérthettem volna már.

ülök egy számomra új lakásban, nézek ki a fejemből a konyhaasztalnál üldögélve.

cigifüst a szembe, kihűlt tea, zúgó fej, sajgó lábak, karikás szemek.

mindez normális lenne egy sima másnap. csakhogy ez még az aznap vége. az a kevéske alvás,

az említésre érdemes mennyiségű "Üdvözlöm/ a szerződésben foglalt határidőt vegye figyelembe/ mi a késedelem oka" után a gondolkodásom egy háromévesével egy szinten lehet. Sír a szám, tombol a hiperaktiv, teljesítménykényszeres agyféltekém, mosolyog a teljes életre vágyódott szivem, a szervezetem pedig további sok sikert kíván, de ő kiszáll a játékból..