fogynak a napok.. június 17. izgatottan, kissé félve várom a napot. vajon mi lesz utána? addigis minden percem előre megtervezve, naptárba jegyezve, agyba vésve. mint egy utazó nagykövet - mondta rólam valaki. lehet benne némi igazság. szeged-kiskunhalas-győr-bécs-budapest-london. hát valamit kezdjünk az életünkkel, vagy mi a szösz?!
megkérdezték tőlem: és nem lesz honvágyad? hát kezdjük ott, hogy még sosem voltam ott, annyi időre.. úgyhogy mondjuk azt, majd kiderül. a másik tényező pedig, hogy nem leszek egyedül. akivel a legtöbb közös élményem volt az elmúlt időszakban, remélem továbbra is akadályoz a jelenlétével :). nélküle kevés lennék hozzá. ilyenkor érzem magam gyáva szájhősnek. vagy pozitív mivoltomban tanulási folyamat egy lépésének.
annyi minden tennivalóm van még. azalatt a 18 nap alatt. azalatt az élet alatt, ami még előttem áll. persze ha nem üt el egy autó.
3 megjegyzés:
nem járok arra kocsival, szal nem kell félned:P
viccet félretéve csak egy idézetet szeretnék neked írni, a szájhősös dologhoz.
".. A bátorság nem a félelem hiánya, sokkal inkább egy döntés hogy vannak fontosabb dolgok is, mint a félelem.." úgysem lesz félned az utóbbi időben, hiszen egy élő határidőnapló vagy fullra betáblázva:P
úgysem lesz időd félni:D
akart lenni csak nem jött össze:D:D:D
Egy autó?? hmm.. A hajó valószínűbb ilyen időben :D
De tényleg nincs idő ilyenkor még félni sem. :)
Megjegyzés küldése