mi lesz velem..

mi lesz velem... nem is teszem fel a kérdést.. hisz ez nem egy kérdés, ez egy kérdőszóval kezdődő kétségbeesett kiáltás a semmibe. vagy valamibe, amit még homályosan se látok, nemhogy 'lila ködben'. még az az egy kis szálam is egyre jobban feszül. még az is el fog szakadni. mert túl görcsösen akartam hozzá ragaszkodni. és semmi nem maradt. nem is magamat sajnálom. a többi embert aki körülöttem van és nem lehetek önmagam, az az önfeledt ironikus aki mindent kinevetett. amit eddig ismertek. de nem fog megváltozni. továbbra is az maradok. az az önfeledt ironikus. csak az álarcom csinálja ezt? hát megint itt lenne.. én nem akartam. hülye buboréklány. ne tedd tönkre, még mielőtt el sem kezdődik. lesz időd még később összekuszálni mint az előzőt. nem tudsz változni.