".... de vajon igaz-e, hogy ártatlannak éreztem magamat? Bizonyos, hogy egy pillanatra sem kételkedtem az egész ügy nevetségességében, de ugyanakkor kezdtem azoknak a szemével nézni a képeslap három mondatát, akik kivizsgálták az esetet: kezdtem félni azoktól a mondatoktól, és megijedtem, hogy csakugyan valami nagyon komoly dologról árulkodnak, ami a tréfa leple alatt bújik meg, mégpedig arról, hogy sohasem voltam igazi proletár forradalmár, hanem csak (!) elhatároztam, hogy a 'forradalmárok közé állok'...
... így aztán lassan beletörődtem, hogy mondataim, bár tréfából gondoltam ki őket, bűnnek számítanak, és fejemben máris megindult az önkritikus önvizsgálat: azt gondoltam, hogy ezek a mondatok nem csak úgy véletlenül jutottak az eszembe, hiszem az elvtársak már régebben is (és nyilván jogosan) szememre vetették 'individualista csökevényeimet' és 'értelmiségi magatartásomat'; azt gond... a legkülönfélébb dolgokkal vádoltam magam, s már azzal is megbékéltem, hogy valamilyen büntetést kell kapnom..."
just for me 2009.09.14. 2:16 Milan Kundera: Fréfa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése