2010. november 6., szombat

az idő torzításában

az élet újabb megpróbáltatás elé állított.
élvezem a kihívást.
de összetört fél világom.
még kevés vagyok ehhez.
jóleső zsibbadás vonul végig a testemen, mégis.
hogy is van ez?
a perspektíva a lényeg.
sokat tanultam.
többet, mint képzeltem.


tegyük fel. a tudás egy bizonyos méretű kör, amely a tapasztalatok és az idő segítségével növekszik. ahogy gyarapszik a tudás, úgy nő a bizonyos kör kerülete.
úgy nő az ismeretlenséggel és tudatlansággal érintkező felület.
úgy érted meg, mennyi mindent nem értesz még.


paradox világ.
törődj bele.
nem tudod megváltoztatni a végtelen spirál irányát.
miért nem tudsz csak simán úszni az árral?!

megköszönöm a homokórám.
elégedett vagyok vele.
elfogadom.
el akarom fogadni.

ezt dobta a gép.

Nincsenek megjegyzések: