2010. november 28., vasárnap


pár perc alatt, mennyi ember lelkébe bele lehet taposni.
és még mindig az önsajnálat a megoldás?
nem gondolom, hogy sokat lehet javítani egy hozzáálláson, inkább nem taposunk senkinek semmijére, viszont ehhez szűkíteni kell a kommunikáció terét.
más irányokba nyitni, ahol a személyes kontakt nem ad esélyt halálos sebek ejtésére.
keressünk új távlatokat.
madártávlatokat.
űrből lebegve. nézném a világot.
és én nem léteznék.
csak szerintem.
objektív a világ.
vagy mégse?

Nincsenek megjegyzések: